No Subject

 Elegem van mindenből.... Mindig én vagyok a kicsi meg a szerencsétlen, akivel sosem foglalkozik senki. Meg sem kérdezi, hogy mi van, vagy hogy hogy vagy. Álladóan ez van. Ha meg valaki megkérdezi, és őszintén elmondom, akkor meg vigasztalás és bátorítás helyett szinte le se szarnak. Miért van ez? Én annyira nem értem... Pedig igyekszem aranyos és kedves lenni, de lassan belefáradok. Nem várom el, hogy körbeugráljanak, de azért jó lenne, ha néha kicsit többet foglalkoznának velem az emberek. Jó, lehet, hogy nem látszik, hogy igényem lenne rá, pedig igenis van. De szerintem ennek nem kell látszania, hanem alap dolognak kéne lennie, hogy az emberek foglalkozzanak egymással. De nem így van... és kurva szarul esik...

(és most még finoman és halálvágytól mentesen fogalmaztam meg a világról alkotott véleményemet... Jah, és köszi annak az egy-két ismeretlen ismerősnek, akik valóban szeretnek)