A történet folytatódik... (nem bírom, már ennyit publikálnom kell)
előzmény...
-Miért akartad ellopni azt a babát tőlem?- szegezte hozzám a kérdést.
- Az nem a magáé! - feleltem szinte reflexesen.
Tudtam, hogy csak a szemek helyén lévő smaragdok és az aranyszálas ruha érdekli.
- Ellopta a valódi tulajdonosától.
- Hogy mersz vádaskodni, te tolvaj vérszívó? Ráadásul a saját birtokomon!
Odalépett hozzám és lekevert egy hatalmas pofont. Tehetetlen révén forogni kezdtem körbe-körbe. A tekintetemmel végi csak őt kerestem, nem hagyhattam ennyiben a dolgot, de nem igazán tudtam mit tenni. A magas fickó egyszer csak elkapta az egyik karomat és megállított. A pasas ismét szembe került velem. Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám, végül nevetni kezdtem. Azt hiszem ezzel sikerült egy hangyányit felhúznom.
- Azt hiszed, hogy csak úgy kiröhöghetsz?!
Ismét odalépett hozzám, mire én teljes erőmből megrántottam a lábamat foglyul tartó láncot. Amilyen erősen csak tudtam hasba rúgtam, amitől azonnal a padlóra került. Most már aztán nagyon pipa volt. A kedves kis kollégája sajnos azonnal közbelépett és szorosabbra húzta a láncokat. - Azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem?! - tápászkodott fel a földről.
Az egyik szögről leakasztott egy lovaglópálcát és diadalittas arckifejezéssel lóbálta a kezében. Tudtam, hogy mi fog következni, de nem tudtam elkerülni. Csupán csak azzal tudom felbosszantani, ha nem adom meg neki azt az örömet, hogy szenvedni lát.
folytatás itt...
- Az nem a magáé! - feleltem szinte reflexesen.
Tudtam, hogy csak a szemek helyén lévő smaragdok és az aranyszálas ruha érdekli.
- Ellopta a valódi tulajdonosától.
- Hogy mersz vádaskodni, te tolvaj vérszívó? Ráadásul a saját birtokomon!
Odalépett hozzám és lekevert egy hatalmas pofont. Tehetetlen révén forogni kezdtem körbe-körbe. A tekintetemmel végi csak őt kerestem, nem hagyhattam ennyiben a dolgot, de nem igazán tudtam mit tenni. A magas fickó egyszer csak elkapta az egyik karomat és megállított. A pasas ismét szembe került velem. Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám, végül nevetni kezdtem. Azt hiszem ezzel sikerült egy hangyányit felhúznom.
- Azt hiszed, hogy csak úgy kiröhöghetsz?!
Ismét odalépett hozzám, mire én teljes erőmből megrántottam a lábamat foglyul tartó láncot. Amilyen erősen csak tudtam hasba rúgtam, amitől azonnal a padlóra került. Most már aztán nagyon pipa volt. A kedves kis kollégája sajnos azonnal közbelépett és szorosabbra húzta a láncokat. - Azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem?! - tápászkodott fel a földről.
Az egyik szögről leakasztott egy lovaglópálcát és diadalittas arckifejezéssel lóbálta a kezében. Tudtam, hogy mi fog következni, de nem tudtam elkerülni. Csupán csak azzal tudom felbosszantani, ha nem adom meg neki azt az örömet, hogy szenvedni lát.
folytatás itt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése