Lassan kész vagyok...

Nem szabad kibuknom, nem szabad kibuknom, de érzem, hogy ki fogok bukni... Idegörlő ez a másfél hónap, és már tényleg csak egy hajszálnyi löket kell, hogy elpattanjanak bennem a húrok. Nem kéne, nem kéne, tudom, nyugtatom magam, de már egyre nehezebb. Most is ide írok, mert ez hangyányit megnyugtat. Nézem a diákat, ordít a zene, és kezdek egyre jobban szétesni. Utálom ha szeretethiányom van és mellé még a nyomás is nagy rajtam. Ilyenkor tényleg elviselhetetlen vagyok, egyfolytában csak nyávogok, meg nyavajgok, de nem sokan foglalkoznak velem... Tisztelet a legdrágább kivételnek Carrie-channak! Mindenkitől csak a sablonos ügyes vagy sikerülni fog szöveget kapom, amivel már a tököm kivan! Egyébként Carrie, a leszarom pirulás ötleted tetszik, csak azt nem tudom mikor vegyem be. Talán holnap vizsga előtt. Imádkozzatok, hogy lelkileg egyben maradjak még egy darabig, amíg ennek a rémálomnak vége lesz!