Novella??? part02

 Egyik délután egyedül ült a szobájában és ismét csak ezen rágódott. Sokszor szeretett volna már nemet mondani mindenre, elege volt már a sok muszájból és kellből. Egy nyugodt és békés helyre vágyott... Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt, bedobta a vázlatfüzetét a táskájába és kifelé indult. "Elmentem sétálni!" kiabálta a folyosóról a szüleinek. Hatalmas puffanással csapódott be a háta mögött a bejárati ajtó, de ő meg sem rezzent, csak ment egyenesen előre. Fogalma sem volt róla, hogy hová tart, vagy hogy miért, de érezte, hogy mennie kell. Órákon át csak ment előre, rendületlenül rótta a város utcáit, egészen addig, amíg csak állni bírt a lábán. Mikor már úgy érezte, hogy nem tud tovább menni, leült egy elhagyatott padra. Kezébe vette a füzetet, de még nem nyitotta ki. Eszébe jutottak a rajzaiból készített kiállítások, a sok gépies gratuláció, az emberek műmosolyai, amikor kezet fogtak vele. Az nem az ő világa volt. Szerette volna kiadni magából mindazt, ami a szívében lakozott, a sok-sok keserűséget és szenvedést, de azokhoz a képekhez sosem gratulált volna senki... Ezek a képek lapultak abban a füzetben, a kiállításra a műmosolyok mellé hamis boldog képek kerültek.