Okaeri

sten hozott idehaza megfáradt utazó! Vagyis, hivatalosan tegnap este fél kilenc volt amikor hazaértem, ide haza-haza a senki földjére. Elmúlt hetemen bejártam a Dunántúl majdnem minden létező fontosabb szennyvíztelepét. (terepgyakorlat keretében) A társaság meglepően kicsi volt, alig voltunk vagy húszan, de ettől eltekintve egész jó buli volt. Buszoztunk sokat, (nagyon sokat) és közben rájöttem, hogy a buszon nem lehet semmit sem csinálni, csak enni meg aludni. Üzemlátogatások keretében mindenki megnézett mindent, de persze sosem azt, amit kellett volna. (üzemőrző kutyákat, halastavon a zsákmányoló madarakat). Az esték nehezen indultak be, korán a világvégi szállásokra cipeltek mindent... De volt ám haditerv! Elsőnek kaját kellett keríteni, valami értelmeset, nem a teszkós szikkadt zsömlét... Aztán picit tétován néztük egymást, de előkerült az esti borocska és jött a sportprogram. Csocsó, pingpong, kártya... Totál sportosak lettünk :) Az éjszakai rendszeres halálrafagyást és a néhol előforduló melegvízhiányt nem számítva meglepően jól telt el a hét. Íme néhány képecske: