:(

Hip-hip-hurrá, ismét kezd kitörni rajtam az elmebaj. Valamiért olyan feleslegesnek éreztem ma is magam. Általában nem kérdeznek meg a dolgokról, elvárják, hogy csak úgy tudjam őket.... Jó, az egy dolog, hogy ott vagyok, amikor beszélnek róla, de nem nekem mondják, ergo sztem nem is vok akkor köteles tudni róluk. Egyfolytában csak csesszük az időt a qrvafontos dolgokra, de nem jutunk egy hangyafasznyit sem előre és ez egyre kiábrándítóbb. Szép lassan a maradék optimizmusomat is a kukába dobom... Néha úgy érzem, hogy a legtöbben azt hiszik, hogy én vagyok a "buta szőke a szerelmespár mellett" és ez kezd egyre zavaróbb lenni. Sosem kapok normális válaszokat, érzésem szerint sokan nem veszik komolyan a kérdéseimet. Pedig én nem vagyok butuska, csak annak látnak azok akik nem ismernek :(  Bleeeee elegem van már ebből az egészbőőőőől, néha jobb lenne mindent hagyni a picsába... De sajna én túl jó gyerek vagyok ehhez, és túl gyáva. Ehelyett van ez a nemistudommi. Shalott-ot hallgatok és rothasztom a lelkem rózsaszín darabkáit. Tudom, hogy nem kéne, de ez van. Néha annyira jól tud esni.
Kösz mindenkinek, aki támogat, és vette a fáradtságot, hogy ezt végigolvasta...