🔒 Mai bóközön
A cím mondhatnánk, hogy magáért beszél, most azt hiszitek, hogy saját magam fogom fényezni, de nem. Írásban sajnos nem lehet visszaadni az ironikus hangnenem, így ezt most értsétek oda.
Előzményként csak annyit kell tudni, hogy karácsony óta sikerült ledobnom magamról 12 kilót.
Családi ,,rendezvény" lévén (apunak ma van a szülinapja) keresztszüleim mint mindig, átjöttek köszönteni. Még jószerével le sem telepedtünk a nappaliban, keresztapám máris felszólalt:
,, Hát te meg hova az isten f*szába fogysz?!" (erre nem nagyon tudtam mit felelni, csak vigyorogtam rajta)
Nem telt bele két perc, máris jött az örök kedvenc megjegyzésem:
,,Szerelmes vagy mi?"
,,Igen!" /vigyorogva/ (pedig mindenki tudja jól, hogy határozottan nem)
Ezt követte a szokásos célozgatás, hogy biztos nem eszek semmit, meg ilyenek, de jóanyám védelmemre kelve kijelentette, hogy ma is többször együtt ettem a családdal. (örök hála érte) Újabb pár pillanat elteltével jött a nap favoritja:
,,Ne haragudjál meg (aranyosan óvatosan indított), de semmi melled sincs."
,,Köszi, ezt eddig is tudtam, és most sikerült méretben passzos melltartót találnom." (véleményem szerint így kell elegánsan leütni egy magas labdát, egyébként korábban is mindig azt mondtam, hogy a szemem színét anyutól örököltem, a melleimet meg aputól XD)
És így egy szülinapi köszöntőből eljutottunk odáig, hogy mi a melltartó méretem... XD Örök hála érte az én egyetlen és drága, mindig fájdalmasan őszinte keresztapámnak! Az őszintesége néha kegyetlen tud lenni, de én értékelem és az évek alatt remekül megtanultam kezelni.
Előzményként csak annyit kell tudni, hogy karácsony óta sikerült ledobnom magamról 12 kilót.
Családi ,,rendezvény" lévén (apunak ma van a szülinapja) keresztszüleim mint mindig, átjöttek köszönteni. Még jószerével le sem telepedtünk a nappaliban, keresztapám máris felszólalt:
,, Hát te meg hova az isten f*szába fogysz?!" (erre nem nagyon tudtam mit felelni, csak vigyorogtam rajta)
Nem telt bele két perc, máris jött az örök kedvenc megjegyzésem:
,,Szerelmes vagy mi?"
,,Igen!" /vigyorogva/ (pedig mindenki tudja jól, hogy határozottan nem)
Ezt követte a szokásos célozgatás, hogy biztos nem eszek semmit, meg ilyenek, de jóanyám védelmemre kelve kijelentette, hogy ma is többször együtt ettem a családdal. (örök hála érte) Újabb pár pillanat elteltével jött a nap favoritja:
,,Ne haragudjál meg (aranyosan óvatosan indított), de semmi melled sincs."
,,Köszi, ezt eddig is tudtam, és most sikerült méretben passzos melltartót találnom." (véleményem szerint így kell elegánsan leütni egy magas labdát, egyébként korábban is mindig azt mondtam, hogy a szemem színét anyutól örököltem, a melleimet meg aputól XD)
És így egy szülinapi köszöntőből eljutottunk odáig, hogy mi a melltartó méretem... XD Örök hála érte az én egyetlen és drága, mindig fájdalmasan őszinte keresztapámnak! Az őszintesége néha kegyetlen tud lenni, de én értékelem és az évek alatt remekül megtanultam kezelni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése