Bittersweet dreams

Az álmok nem mindig édesek, sőt néha kifejezetten keserédesek... Különösen akkor, amikor hajnalban arra ébredsz, hogy potyognak a könnyeid. Mindehhez pedig nem is kell semmi különösebb dolog, elég egy fatális félreértés, ami beindítja az események tragikus láncolatát. Kedves vagy, mosolyogva helyet kérsz mgadnak egy teremnyi ember között, de ekkor még nem tudod, hogy menniyre rossz helyre ültél is le valójában. Mikor tisztázni próbálnád mgad, egyszerűen nem engedik, dühös leszel, ordítassz, ahogy a torkodon kifeér, de el nem érsz vele semmit. Egyre kellemetlenebb az egész, érzed, hogy baj van, valami rossz dolog fog jönni... Nem tehetsz mást, mint kvázi futsz az életedért. Futnál, de nem tudsz... A csini csajszik tűsarkúban sosem tudnak futni, pláne nem a sokadik emeletről lefelé. De valahogy mégis túléled és kijutsz egy hátsó ajtón. Mikor márazt hinnéd, hogy minden rendben, ott is csak olyan emberekbe botlasz, akik bántani akarnak... Nincs mit tenni, dühösen igyekszel szembe szállni velük, de reménytlenül... Minden erődet összeszedve mész előre és megpillantasz egy alakot. Az a tipikus magából bizalmat sugárzó, ámde mégis robosztus idegen. Kétségbeesetten tekintesz fel rá, valami apró reményt várva. De mégsem, ehelyett koholt vádakat vág a fejedhez. Minden széthullott körülötted, sehol egy biztos pont, menekülnél, deaz ajók bezárulnak előtted. Végül feltűnik egy ismerős, egy jóbarát. Zokogva borulsz a vállára és előtör belőled az a tipikus mindegy mit csinálsz, csak vigyél el innen érzés.... Édes álom... valahogy ez nem igazán olyan.