Fuck you MÁV

Áááá eszméletlen, hogy mi meg nem történik az emberrel!!! Tegnap délután hazafelé tartottam éppen Bess-chantól, és hát ugye kénytelen voltam a vasutat válsztani. A 3:15-ös vonat elérése lehetetlen vállalkozás lett volna, tekintve, hogy három előtt 10 perccel keretem vonatot magamnak. Nem akadtunk fenn rajta, maradtam még egy kicsit nála. A következő 5:15- kor indul, addig még van idő. Biztos ami biztos fél öt után útnak eredtem, mondván ki tudja mennyit kell várni a villamosra, meg jobb ugye hamarabb kinn lenni. Kicsivel öt előtt már kinn is voltam, támasztottam a korlátot az első vágány mellett, fülemben a bömbölő zenével, és mint mindig, bájosan meredtem magam elé. Egyszer csak az aranyos élethalál üziket bejelentő szignál csapja meg a fülem. Lejjebb tekerem a hangerőt, hogy kiszűrjem a lényeget: a vonat 25 percet késik. Semmi baj, no para, amíg a teló aksija bírja én lelkesen állok ott zenét hallgatva. Lassan vánszorognak a percek, eljön a negyed, a hivatalos indulás, még 25 perc... Valahogy az is eltelt, megjelent a vonat. Egy igazi, belevaló apró szar! Ezaz, ilyet kell Egerből Mátészalkára küldeni! Kocogok szépen a néppel az első ajtóhoz mit sem sejtve... Egyszer csak a kaller integet, mindenki hátra. Szuper, felszállás csak a hátsó ajtón! Egy élet, mire mindenki fel és leszáll, de még mindig türelmes vagyok (egyik nagy előnyöm). Nah végre fenn vagyok, helyet is találtam magamnak, indulhatunk. Két megállót haladtunk és Apafán megállt az élet ismét. Hatkor telefon haza, nagyon ráértek még jönni elém, majd csörgök, ha a közelben leszek. Süttetem magam a napon, nagy levegőket veszek, de még mindig nyugi van. Végre valahára ismét útnak indulunk, talán már minden ok. Lassu máv-tempóban eldöcögtünk Nyíradonyig, ott felkaptam a telómat, három megálló és helyben vagyok, indulhat elém a díszszázad! Adony után menetrend szerint csigatempóra válltunk a forró sínek miatt, de már rutinos vonatozó lévén tudom, hogy nem tart sokáig, max öt perc plusz, nem is izdulok. Lassan eljutok oda, hogy ég egy megálló és lepattanhatok! :) Erre jön a hidegzuhany! Nyírgelse, 20 perc állás a semmiben, mert meg kell várni, míg a 6-os IC ami Debrecenből jön megelőz minket (egyébként már az is egy órás késéssel indult). Pfff kész krimi. A mellettem ülő csaj csak azért nem az IC-vel jött, mert az egy órát késett... komolyan elkezdtem sajnálni. Ülök-ülök punyadok, rácsörgök már anyámra, ő is örüljön a hírnek. Mint kiderült ő már a rokonoknál volt, apu az vasútvégen, de nem vitt telót magával... Na, várhat és igedeskedhet ő is. És mintegy varázsütésre, megcsörrent a telefon! Kedvenc uncsim, aki már majdhogynem testvérem. Hol vagyok? - kérdi. Vázoltam a helyzetet, és mint kiderült, a fater mellett ült a kocsiban. Néztem is egyet, de mindegy. Válaszút elé állít, várok a vonaton, vagy értem jönnek. Én persze diplomatikusan rájuk sóztam a döntést. Szó mi szó, végül leszálltam arról a vonatnak nevezett szarról. Közben megjött az info, csak akkor mennek tovább, ha az IC már Bátorban lesz. Oh my God! Végezetül 18:20 helyett 19:30-ra megérkeztem... Az IC velem együtt hagyta el az állomást. Részvétem minden egyes a vonaton ülő személynek. Bátrak voltak, hogy ezt végigcsinálták!