VAMPS interjú | J-Generation (fordítás)

Újabb interjú-fordítás a láthatáron! Ezúttal a J-Generation oldalán találtam egy VAMPS interjút még 2015 októberéből.

A VAMPS-t HYDE (L'arc-en-ciel) és K.A.Z (Oblivion Dust) vezetik, akik olyan zenei veteránok, akik méltán arattak nagy sikert otthon, Japánban. A sikerrel együtt jár az a természetes tendencia, hogy többet akarunk. Látva, hogy más ázsiai zenészek megragadják a lehetőséget, hogy hazájukon kívül turnézzanak, HYDE és K.A.Z is be akart szállni a buliba.

A VAMPS 2008-as megalakulása óta rengeteget turnézott itthon és külföldön egyaránt, és eközben szimbiotikus kapcsolatokat alakított ki külföldi együttesekkel. Az énekes és a gitáros meglepően szerényen nyilatkozik arról a kemény munkáról, ami ahhoz kell, hogy zenéjüket világszerte elterjesszék. A zenekarral Nyugat-Hollywoodban beszélgettünk az október 5-i Roxy Theaterben tartott koncertjük előtt a Sixx:AM-mel való turnézásról, a külföldi művészekkel való közös munkáról és a japán zeneiparról.

Tavasszal a Sixx:AM előzenekara voltatok. Milyen volt, és mit tanultatok belőle?

HYDE: Nikki Sixx (a Sixx:AM/Motley Crue-ból) az a személy, akivel mindig is szerettem volna találkozni. A Sixx:AM előadását látva sokat tanultam. Arra késztetett, hogy többet, sokkal többet akarjak tenni a zenekarral és személyesen is.

A Nikki Sixx-szel való turnézás olyan "rock n' roll" élmény volt, mint amilyenre számítottatok?

HYDE: Igen! (nevet) Bár azt hittem, hogy Nikki sokkal inkább egy "rock n' roller", ő egy igazán jó ember volt, más, mint a Motley Crue korszakában. Soha nem láttam szexet vagy drogot, így egy kicsit eltért az elvárásaimtól. De még mindig menő volt.

K.A.Z: Néha a rocksztárokról az a kép alakul ki, hogy nem törődnek vagy nem gondolkodnak túl sokat, csak felállnak a színpadra, és úgy lépnek fel, ahogy vannak. De ahogyan a próbát és a hangpróbát csinálták, pontosan tudták, hogy mit akarnak csinálni. Nem voltak olyanok, hogy "rocksztárok vagyunk, leszarjuk". Mindig próbáltak jobbak lenni.

A turnézás akadályozza az új dalok megírását?

K.A.Z: Nem igazán írok semmit a turnékon. Ha mégis, az csak a határidő miatt van. Bármikor, amikor valami felbukkan, megpróbálom felvenni a diktafonra. Mivel annyira lehetetlen újraalkotni azokat az érzéseket, amiket abban a pillanatban éreztem, végül máshogy alakul, amikor ténylegesen felvesszük. Útközben nehéz dolgozni a dalokon.

A Roxy Theater-ben fogtok játszani, ami egy sokkal intimebb helyszín, mint amihez hozzászoktatok. Milyen érzés, amikor egy nagy színpadon játszotok egy kisebb színpaddal összehasonlítva?

HYDE: Igyekszünk mindenféle helyzetet élvezni. Néha egy hamburgert eszik az ember, néha pedig egy puccos francia étteremben. Ha minden nap francia ételeket eszel, akkor elfáradsz és megunod. Mindig jó, ha mindenféle helyzetet kipróbálsz és jól érzed magad.

Szép hasonlat!

HYDE: Ez nem olyasmi, amire törekszünk, hanem természetes módon történik.

HYDE, egy korábbi interjúban említetted, hogy szerinted kár, hogy több japán előadó nem lép fel gyakrabban külföldön, és hogy jó üzleti lehetőséget szalasztanak el. Mit mondanál a többi japán zenésznek, hogy terjeszkedjenek és mutassák be a zenéjüket a tengerentúlon?

HYDE: Még mindig azon vagyunk, hogy megpróbáljunk nagyobbak lenni, és még csak most kezdtünk el nemzetközi munkát végezni, ezért úgy érezzük, hogy még nem állunk készen arra, hogy tanácsokat adjunk. A japán személyiség miatt nem sok olyan előadó van, aki nemzetközi szinten próbál dolgozni. Ez pazarlás. Több embernek kellene megpróbálnia kiutazni és külföldön fellépni.

Japánnak van a második legnagyobb zeneipara Amerika után, és rengeteg nagyszerű zene van ott, ezért remélem, hogy több művész tud külföldön is dolgozni! Mi a receptetek arra, hogy sikeresen elérjétek a japán és a külföldi közönséget, mint például a Los Angeles-i rajongókat, akiknek ma este játszotok?

K.A.Z: Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy mindent megteszünk, nincs más! A rajongók a teljesítmény alapján tudják megítélni, hogy tetszik-e vagy sem, nem pedig a személyiség alapján. A rocksztárokról az a kép él, hogy "rossz" személyiséggel rendelkeznek, de ha a zene jó, akkor nem számít, hogy milyen személyiséggel rendelkeznek, ezért mi mindent megteszünk, hogy színpadra lépjünk és megmutassuk, hogy kik vagyunk.

A közelgő "Joint 666" japán turnétokon minden este más fellépőtök lesz a HIM, a Nothing More és az Apocalyptica személyében. Az Apocalypticával turnéztatok tavaly tavasszal a Sixx:AM turnén, így talán a rajongóitok már ismerik őket egy kicsit. Hogyan választottátok ki a többi fellépőt a közös koncertre?

HYDE: Folyamatosan ajánlkozunk és ajánlkozunk. (nevet)

Mi a célja annak, hogy külföldi művészekkel közös koncerteket adjatok, és bevonjátok őket a fesztiváljaitokba?

HYDE: Igaz, hogy a japán piac hatalmas, de erről nem sok művész tud. Nikki Sixx és a Motley Crue tudta, hogy a japán piac óriási, és ha kijönnek és ismertté válnak, felrobbannak és megduplázzák a bevételüket. Ezt más művészeknek is tudniuk kell! Ha más művészek tisztában vannak a japán piaccal és megértik azt, akkor elfogadják az ajánlatot.

Tehát a zenekarok segítik egymást?

HYDE: Igen! Amikor a VAMPS Park Fesztivál volt, segítettünk a Sixx:AM-nek, hogy ismertté váljon Japánban, ők pedig segítettek nekünk, hogy ismertté váljunk az Egyesült Államokban. Minden piacon segítünk egymást támogatni.

K.A.Z, mindig is gitáros akartál lenni?

K.A.Z: Eredetileg dobos akartam lenni, de a dobok elég drágák voltak.

Hogyan kezdtél el gitározni?

K.A.Z: Találtam egy gitárt a nővérem szobájában. Amikor nem volt otthon, belopóztam a szobájába, felvettem a gitárt és játszottam rajta.

A VAMPS dalszövegei igen változatosak. Néhány marad a koncepciónál, mint például a "Vampires Love", aztán vannak önreflektív szavak, amelyek egy olyan dalban találhatók, mint a "Inside Myself". Hogyan választjátok ki, hogy miről írjatok?

HYDE: A számokat hallgatva próbálom kitalálni a történetet. Ha tetszik a történet, akkor megpróbálom a dalszövegekbe formálni.

Mit gondoltok, miért izgatja ennyire a vámpír koncepció a rajongóitokat?

HYDE: A mi igazi természetünk, hogy a zenénken keresztül vámpírkoncepciót alkalmazzunk. Ilyenek vagyunk, és a rajongóink imádják ezt. Az emberek talán unják az emberek zenéjét, ezért talán meg kellene hallgatniuk ezt a nagyszerű zenét, amit a vámpírok csinálnak.

A nagy vámpírparadicsomban, Los Angelesben vagytok, mi az, amibe a legszívesebben belemártjátok a fogaitokat?

HYDE: Természetesen az In-N-Out Burger-be!

Fotók:  Emi Nguyen

VAMPS Facebook

VAMPS angol weboldal