Enter, de hogyan?

Ááááá így se jártam még... Úgy adódott, hogy délben volt két szabad órám... Én kis naiv, gondoltam hazaszaladok megebédelni. Lelkesen rohanok, mint állat, végig a városon, és mire hazaérek nem tudok bejönni... Lecserélték a zárat. Jó-jó, OK, aláírom, hogy volt róla szó, hogy meg kell csinni, meg, hogy ma fogják, na de így??? Se egy fecni, hogy hogy a tökömbe megyek be, semmi, csengettem, benn sincs senki... Aztán, mint utólag kiederült a kulcsok kedves lakótársnőnknél voltak, akivel ugyan egy szál bajom sincs, csak a csajszi többet van égimeszelő közelkeleti szívszerelménél, mint idehaza. Őt kellett előkavarnunk, hogy így a nap vége felé megkapjuk a kulcsokat és egyáltalán most itt ülhessek, és írhassak. Na ez azért fasza...