Zuhanunk tovább...

Negatív értelemben hurrá, eljutottam arra a szintre, hogy utálom a világot, mert a világ is utál engem. Nem kellek senkinek, nekem sem kell hát senki... Jó lenne lefeküdni, álomba sírni magam és soha többet fel nem kelni.
Bleeeeáááááá utálni tudnám ezt a meg akarok halni hangulatot, de valamilyen beteges módon képtelen vagyok rá... Lehet, hogy sokkal jobb lenne, ha valaki az érzéseket kitörölné az emberből. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet!