Hogy is van ez?

Az élet egyik nagy kérdése kezd bennem fogalmazódni... A srácok miért nem veszik észre az egyszerű átlagos lányokat??? Mi kell a pasinak? Egy plázahercegnő, akit lehet mutogatni, és kellően hülye? Hát mit mondjak, az esetek nagy többségében ezzel szembesülök. Hímnemű egyedek tömkelege rohangál az utcákon szolis, sminkkel kivakolt miniszoknyás hölgyekkel. Ő lenne álmaik asszonya, a tökéletes feleség és családanya? Na erre befizetek. Akkor meg hol van a bibi a rendszerben? Táncsaknem a legtöbb ember idióta és élvezi, hogy irracionális döntéseket hoz?! Na ezt azért nem akarom elhinni... Jó-jó, nem akarom, ez szép és jó, de az a helyzet, hogy ez a nagybetűs élet sorra dob meg a bizonyítékok tömkelegével. (na jó, akadnak azért kivételek is) Hmmm.... lehet, hogy talán túl sok rejtett hibám van, és az élet éppen ezért kárhoztatott magányra. Újabban túl sokszor érzem magam egyedül, ami nagyon nem jó, mert olyankor túl nagy hülyeségek jutnak eszembe, amiket jobb lenne elfelejteni. Elvégre olyan nagy vesztenivalója úgy sincs az embernek, éppen elég dolgot lehet csinálni egyedül is. Vagy nem?