Mert ilyen is van...

 Nem is tudom, hogy miért, de most olyan kicsinek, butának és magányosnak érzem magam... Utálom, ha ilyen vagyok, de nagyon. Megint előjött az, amikor ugyanazt a számot hallgatom körbe-körbe, közben gépiesen dolgozom, de úgy igazából üres vagyok. ez az olyan tipikus nyem-nyem-nyem-ha-akarom-akkor-se-nyem érzés.... Fú, de nagyon szar... Pedig annyi mindent szeretnék csinálni, de mégis úgy érzem, hogy minden szar, amihez csak hozzákezdek, meg hogy rajtam kívül senkit sem érdekel, akit meg igen, az is csak udvariasságból tesz úgy, hogy ne bántson meg. Igazi noname senkinek érzem magam.... Pöff, de szar ez az este is, nya, de mindegy, ez van, holnapra hátha jobb lesz.