Húsz év zúzás a "szamuráj gitárossal" MIYAVI-val | interjú (fordítás)
Az interjú fordításaim sorát ismét egy MIYAVI-val történt beszélgetéssel folytatnám. Egy egészen friss darabra esett a választásom, idén októberben került fel a Hypebeast oldalára. Biztos, hogy most sem lett tökéletes a fordításom, de bízom benne, hogy tanulságos lesz mindenki számára...
Beszélgetünk a jelenlegi turnénaptáráról, a tetoválásokról, az "Arcane"-ban betöltött szerepéről és a gitározás fontosságáról.
MIYAVI mindent látott és csinált már a gitárjával. A húszas éveiben a Venice Beachen csellengő zenészektől a teltházas stadionokig világszerte, MIYAVI nem csak a világ egyik legelismertebb gitárosa - a jellegzetes ujjcsapkodós játékstílusáról ismert - de úttörő szerepet játszott abban, hogy bemutassa, mit kínál a Kelet a Nyugatnak az élőzene terén. Jóval azelőtt, hogy a K-pop hulláma felrakta Koreát a szórakoztatóipar térképére, MIYAVI elindult, hogy izgalmas energiájával, hosszú hajával, elképesztő gitártudásával és Kanjival borított testével elhozza a világnak a japán ihlette stílusát.
Több mint 300 koncerttel és 15 stúdióalbummal a háta mögött MIYAVI a zene mellett más művészeti ágakra is kiterjeszkedik, például a táncra és a filmre. A Demóna: A sötétség úrnőjében való szereplésen felül a Stray és az Angelina Jolie rendezte Rendíthetetlen című film, a hangját is adta a Bright: Samurai Soul című filmhez és a nagy sikerű Arcane című animációs sorozatban. A színészkedésen és a zenén kívül ő a GUCCI Japan arca, az Y3 kifutóján sétált, és még saját szaké vonala is van Kiotó legrégebbi sörfőzdéjével. Törekvéseinek listáját kiegészítve MIYAVI belépett az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatalába (UNHCR), ahol 2017-ben hivatalos jószolgálati nagykövetté nevezték ki - olyan személyek sorába lépve, mint Ben Stiller, Alphonso Davies, Cate Blanchett és Neil Gaiman.
Most, két évtizednyi munkássággal a háta mögött, MIYAVI ismét turnéra indul az Államokban, és ezúttal arról van szó, hogy megosztja rajongóival élete történetét. MIYAVI felhagyott azzal az álmával, hogy profi focista legyen, tinédzserként elvesztette legjobb barátját (ez volt a katalizátor, ami miatt Tokióba költözött, hogy zenei karriert csináljon), és most három gyermeke van, miközben kiegyensúlyozza egy rocksztár életét, és a gitárnak köszönheti, hogy megmentette az életét. Az alábbi interjúban többet megtudhatsz tőle arról, hogy a gitár miért nem csak egy hangszer a zenéhez, hanem egy eszköz az életek megváltoztatásához.
Miért különleges mindig visszatérni Észak-Amerikába, és hogyan jött létre ez a turné?
Ázsiai vagyok. Japán vagyok - félig japán, félig koreai. Igazán különleges dolog az Egyesült Államokban rockot játszani. A zenei kultúra számos nagy része itt született vagy itt nevelkedett, a rock, a hip-hop... minden. És aztán a közönség - a rajongók itt, mint tudod, őrültek. A világjárvány idején a japán rajongók még sikítani sem tudtak a korlátozások miatt, de itt olyan sok energia és erő van.
Idén van a huszadik évfordulóm. Már idősebb vagyok. Korábban mindig próbáltam valami újat és egy "hűha" pillanatot teremteni a közönségemnek, a rajongóimnak, de ez az idei turné inkább a rajongókkal való kommunikációról szól. Régi számokat játszani, beszélgetni a rajongóimmal, szembenézni a rajongóimmal, tudod, kevesebb hangsúlyt fektetni az újbóli feltalálásra és a kreativitásra, és inkább a bensőséges kapcsolatra. Szóval nagyon jó móka volt. Olyan, mintha hosszú idő után újra találkoznánk a régi barátokkal. Még mindig megtartom a látványvilágomat, így továbbra is megmarad az összeállítás minden gótikus, punk és cyberpunk látványelemmel.
Mit csináltál a világjárvány idején? Ez egyfajta leállás volt számodra?
Ez az időszak kihívásokkal teli volt. Igyekeztem, hogy ez az idő ne legyen "leállás". Nem akartam azt mondani, tudod, hogy a COVID miatt nem tudtunk semmit sem tenni. Mert nem akartam, hogy legyőzöttnek érezzem magam a kibaszott vírus miatt, ezért aktív akartam lenni. Japánban ragadtam, de szerencsére akkoriban Japán volt az egyik legbiztonságosabb ország, aztán született még egy gyerekem. Szóval ez az a ritka eset, amikor a vírus örömet hozott az életembe. Nem turnéztam, így volt időm az új babára. Sok élő virtuális koncertet is adtam a szobámból, a dolgozószobámból, a stúdiómból, VR terekből, és még a kiotói Kiyomizu-dera templomból is. Valami különlegeset és jelentőségteljeset akartam tenni, mert Japánban voltam. Ezért akartam egy igazán ikonikus és történelmi helyszínen játszani. A világ egyik legtörténelmibb helye. Szerettem volna egy kis kémiát teremteni a nyugati és a keleti kultúra között.
A turné során már megfordultatok néhány városban. Milyen volt eddig?
Itt fellépni nagyon-nagyon különleges. Ez teljesen más, mint más országokban. 25 éves koromban nem tudtam angolul beszélni. Nem nőttem fel kétnyelvűen, és nem tanultam a nyelvet. Még mindig emlékszem, amikor először turnéztam az Államokban, memorizáltam mindent, amit a közönségnek akartam mondani. Mindent megjegyeztem és leírtam. Abban a pillanatban úgy tettem, mintha reagálnék a közönségemnek, de fogalmam sem volt, miről beszélnek. Mindig ideges vagyok, amikor visszajövök az Államokba. Valami olyasmi, mint, ó, visszatértem az Államokba. Ez az a hely, ahol a legnagyobb rocksztárok zúznak. Köszönöm a rajongóimnak és a zenekaromnak. Nagyszerű volt. Japánban az NBA-meccseken léptünk fel, amikor a Warriors és a Wizards Tokióba jött. Nyitottunk már PSG-nek és baseball-csapatoknak is, de ez egy kicsit más, mert ott a közönség a sport miatt jön, de a turnézásban a rajongók pusztán a zene miatt vannak ott. Ez egy másfajta élmény.
Visszatérve a kérdésre, tényleg nagy megtiszteltetés ebben az országban fellépni, különösen egy olyan közönség előtt, amely szereti a zenét. Még mindig arra törekszem, hogy napról napra jobb előadó legyek. Ez lehet például a videós kinézetének ellenőrzése, a csapat beállítása, a tagoknak szóló jegyzetek, tudod, minden apró részletet lehet javítani. Ez mind összeadódik. Úgy kezelem, mint egy sportoló, vagy mint te a médiában. Lépésről lépésre, hogy még jobb legyen. Eddig jó volt.
20 év lenyűgöző teljesítmény, és tisztességes idő, azt csinálva, amit szeretsz. Melyek voltak pályafutásod legemlékezetesebb pillanatai vagy eredményei amik ez életedet alakították?
Aztán jött a színészi szerepem a Rendíthetetlenben. Ez teljesen más élmény volt, mint zenésznek lenni. Olyan kiváló alkotókkal dolgoztam együtt, mint Angelina Jolie és Roger Deakins. Ez sok ajtót nyitott meg számomra az iparban. És igen, az UNHCR, az ENSZ menekültügyi ügynökségének nagykövete is lettem. Ez valójában Angelina segítségével történt. Ő mutatta meg nekem. Libanonba repültem, és amikor először játszottam egy menekülttáborban, nagyon-nagyon féltem, mert ez a szíriai menekültválság idején volt. Az elvándorlás már 2011-ben elkezdődött, de 2014-2015-ben már több millió ember menekült el otthonából. 2021-ben több mint hatmillió szíriai menekült volt. Ez idő alatt Libanonba mentem, és nagyon megijedtem, mert mi a fenét tehetek? Az emberek mindenféle szörnyűségen mennek keresztül, én pedig csak megjelenek a gitárommal. De abban a pillanatban, amikor a gyerekek előtt gitároztam, megőrültek. Tapsoltak, mosolyogtak és táncoltak. El voltam ájulva, és azt gondoltam: "Ó, ez a zene ereje". Stadionokban játszom, ahol van áram, mindenféle világítás és emberek, de a menekülttáborban nincs áram, nincs mikrofon, csak egy akusztikus gitár. És még mindig képes megrázni és megérinteni az embereket. Szóval ez is az egyik nagy, nagy fénypontja volt a karrieremnek.
Másrészt akkor kapok igazán ihletet, amikor olyan sporteseményeken játszom, ahol gyerekek is részt vesznek. Gyerekkori álmom az volt, hogy profi focista legyek, de egy sérülés miatt fel kellett adnom ezt az álmot. Néha játszom egy tokiói sportarénában, és néhány gyerek nagyon elkezd zúzni, és ez olyan, mintha baseball-játékos akartak volna lenni, de most már az is érdekli őket, hogy rocksztárok legyenek. Ez sokat jelent számomra. Úgy érzem, hogy az általam választott út nem rossz.
Még mindig rugdosod a focilabdát néha, vagy hobbiból zenén kívüli dolgokat csinálsz?
Igazából ma akartam labdába rúgni, de az időjárás nem volt túl jó. És most volt két fellépésünk egymás után, holnaptól pedig három fellépésünk lesz sorozatban. Szóval rengeteg előkészületet kell tennem... és valószínűleg nem fog megtörténni. Emellett kickboxolok is. A zenekarom tagjaival kickboxolok a tokiói edzőteremben.
Mi a helyzet a zenével/gitározással mint egésszel? Még mindig ugyanúgy érzed magad, mint amikor elindultál a művészi pályádon?
Igen, hogy őszinte legyek, ez egy más dolog. Jó és rossz értelemben is más. Szóval amikor elkezdtem zenélni, azért zenéltem, mert zenélni akartam. De most már nem a zene a cél. A zene egy eszköz arra, hogy üzenetet terjesszünk, vagy, tudod, hogy az emberek jól érezzék magukat. Támogassa az életüket. Tehát a zene most már eszköz. Nem a cél. Tehát az a pillanat, amikor gitárt vettem a kezembe, hogy zenéljek, rögtön azután következett be, hogy feladtam az álmomat, hogy focizhassak, hogy ténylegesen megmentsem magam, hogy találjak valamit, amibe bele tudok vágni. Így a mindennapos gitározás volt a cél. És igazán boldog voltam. Nem lógtam többet a barátaimmal, és néha nem mentem iskolába. Azzal voltam elfoglalva, hogy mindent megtanuljak a gitárról. Most más a helyzet. Rengeteg különböző dolgot csinálok. Színészet, divat, szaké készítése, humanitárius munka, játék a gyerekeimmel… Szóval ez teljesen más. De egy dolog nem változott, és ez a gitár iránti tiszteletem. Csak gitározni akarok, amíg meg nem halok. Még akkor is, amikor megöregszem. Még ha nem is tudok ugrálni és headbangelni, mint a színpadon, továbbra is gitározni akarok. Aztán vissza kell adnom a zenének, ami megmentette az életemet. Tehát igen, egy része ugyanaz, egy része pedig megváltozott.
Ilyen zenei katalógussal, hogyan választottad ki a turné dallistáját?
Ez a legnehezebb rész. Ez a 20. jubileumi év. Nagyon sok zeneszám van. Sok kérés érkezik a rajongóktól, így nehéz dönteni. Úgy értem, még most is változásokat eszközlök a többi előadáshoz. Érezned kell a közönség hangulatát. Ez az élet, olyan, mint a szerelem. Sodródni kell az árral, és a helyzetnek megfelelően kell cselekedni. Ez emberi. A lista újra és újra változik. Nagyon sajnálom a zenekar tagjait és a személyzetet, akiknek velem kell dolgozniuk az utolsó pillanatban történő változtatásokon.
Emlékszem az első MV-re, amit tőled láttam. Azt gondoltam, hogy "hűha", ez a srác őrülten jól gitározik, és van stílusa. Mit mondanál, hogyan változott a stílusod az évek során?
Először is, nagyra értékelem a rajongóimat, hogy támogatnak és követnek, még akkor is, amikor változtattam a stílusomon. Mostanában egyre több filmszerepet vállalok, és néha én játszom a seggfejet a filmben. A rajongóim számára ez nagy dolog. Olyan vagyok, mintha szétverném a film többi szereplőjét, vagy olyan vagyok, mint egy tündér a Demónában, vagy egy Yakuza főnök. A zenei stílusom is változik. Szólóművészként nagy a felelősség, de ugyanakkor nagy a szabadság, hogy új dolgokkal kísérletezzek. Én csak az ösztöneimet követem. Minden egyes alkalommal izgatott akarok lenni. Úgy gondolom, hogy nem tudom lázba hozni a közönséget vagy a rajongóimat anélkül, hogy én magam ne lennék izgatott. Mindenre gondolok, a frizurára, a sminkre és a jelmezekre. Ez szórakoztató. Úgy értem, biztos vagyok benne, hogy néha összezavarom a rajongóimat, de minden rendben van. Hogy őszinte legyek, az is teljesen rendben van, hogy minden nap ugyanazt a kabátot viselem. Természetesen lecseréltem az alsóneműmet, de teljesen rendben van, hogy továbbra is ugyanazt a kabátot, farmert, cipőt... stb. viselem. Meg tudnám enni ugyanazt az ételt is, ha egészséges. De ihletettnek vagy inspirálónak kell lenned. Annyi minden van a világon, ami inspirál. Ez az inspiráció arra ösztönöz, hogy folyamatosan fejlődjek.
Mit jelentenek számodra a tetoválások. A kultúra határozottan megváltozott, mióta először megkaptad őket. Úgy érzem, mintha lelassultál volna. Ez azért van, mert minden, amit elterveztél, a testedre került?
Először is, továbbra is szeretnék tetoválásokat csináltatni, de nincs elég időm vagy vérem. Most is tervezem, hogy a 41. születésnapom alkalmából új tetoválást csináltatok. Legutóbb 30 éves koromban csináltattam újat. Úgy érzem, hogy a tetoválásaim olyanok, mint a Memento című film. Minden olyan, mint egy emlékeztető. Csak fel akartam írni valami fontosat az életemben a testemre. A művész, aki tetovált engem, nagyon képzett, és ezt az ecsetvonásos technikát alkalmazza. A kínai írásjegyek nagyon sok jelentést hordoznak magukban. Más érzés, mint egy angol szónál. Ezeket nem tudod letörölni a bőrödről, ezért soha nem olyanok, mint egy "rúgjunk be és tetováltassunk" típusú pillanat. Ez inkább egy filozófia vagy hozzáállás, érted, mire gondolok? Ezek a dolgok a részemet képezik.
Az egyik dolog, ami miatt habozom, hogy többet kapjak, az a filmes munkám. Rockerként te te vagy. Minden energia, stílus és önkifejezés a sajátod. A filmekben egy karaktert veszel fel. Semlegesnek kell lenned, és be kell fogadnod a másik ember elméjét és megjelenését a testedbe. Az összes tetoválástól való megszabadulás a kamera számára sok időt vesz igénybe a sminkszobában. A másik ok az, hogy egyszerűen nincs sok helyem.
Nem nézel ki 41 évesnek. Meg kell kérdeznem, hogy van-e bőrápolási rutinod?
Ez az ázsiai genetika. A rizs miatt van. A viccet félretéve, természetesen van. A tonizáló, az arckrém, de ami a legfontosabb, minden a hidratálásról, valamint az olaj és a víz egyensúlyáról szól. Tehát, ismételten, biztosítanunk kell a bőrünk és a testünk víztartalmát. Csak tudni kell az egyensúlyt, tudod, a bőr nem lehet túl zsíros vagy vizes. Tehát ez az olaj és a víz egyensúlya, és az is, amit a szervezetedbe juttatsz. Amit és amikor eszel. Úgy kezelem, mintha egy sportoló lennék, aki színpadra lép. Aztán megint a repülőúttal, mindent nagyon fontos ellenőrizni. Az étrend valóban hatással lehet az egészségedre és a bőrödre is. Nekem nagyon könnyen jönnek ki pattanások. Tehát számomra az étkezési ütemterv nagyon fontos. Ki kell számolnom, hogy mennyi időm van megemészteni és felkészülni a bulira. Nem őrülhetek meg a színpadon felpuffadtan.
A növekvő családdal a munkád mint zenész megváltozik? Legyen szó olyan dolgokról, mint például, hogy mire gondolsz, amikor egy dalt írsz, vagy hogy mennyi időt tudsz áldozni a gyakorlásra és arra, hogy távol vagy otthonról.
Kihívás. A harmadik gyermek után még mindig minden egyes alkalommal tanulom a folyamatot. Az én esetemben nem rólam van szó, hanem Melody-ról, a feleségemről. Ő az, aki a munka 90%-át elvégzi. Mindig a magam módján kommunikálok a gyerekeimmel. Ezért nagyon erős a kapcsolatunk. De fizikailag nem én vagyok az, aki mindig velük van, mert mindig távol vagyok, különösen, amikor turnézni kell. Nem látom őket egész idő alatt. A Facetime csak ennyit tud. Az arcukat látni és a hangjukat hallani rendben van, de a gyerekeknek valódi interakcióra van szükségük, szükségük van arra, hogy átöleljék és megérintsék őket, hogy biztonságban érezzék magukat. Nem tudom eléggé megköszönni ezt Melody-nak. És szülőként mi is sokat tanulunk. Tanulnunk kell. Nemcsak mindig tanítjuk őket, hanem tanulunk is a gyerekektől. Korábban a legnagyobb eredményeimről kérdeztél, és azt hiszem, a gyerekvállalás is szerepel ezen a listán, ez egy kicsit magánügy és elkülönül a karrieremtől, de a gyerekeim hatással vannak a zenészi karrieremre is. Több felelősséget és végső soron több célt adnak nekem. Ugyanaz az érzés, mint amikor a menekülttáborokban jártam.
Ez az, amiért tovább zúzok. Amikor családod van, valamit te is elveszítesz. Ez olyan, mint egy időfeláldozás. De ebben az áldozatban szeretet van… olyan, mintha te is nyernél, amikor adsz. Egy üzlet. Szóval rocksztárnak lenni néha nagy kihívás. Jó egyensúlyra van szükséged.
Megtanítod a gyerekeidnek, hogyan kell a te stílusodban játszani?
Úgy gondolom, hasonlítanak rám, és különösen Aily, a legidősebb hasonlít rám, és úgy is viselkedik, mint én, de nem én tanítom őket. Tudják, hogy nem lehetnek jobbak nálam. De Skyler, a kisfiú, valójában már elkezdte csapkodni a húrokat. És tudod, ha akarja, megteheti, de sok opció és lehetőség van számukra. Szeretnek énekelni és táncolni. Ha mindannyian hangszert ragadnak, akkor létrehozhatunk egy családi zenekart. A jó zene nagyon fontos. Melody popénekesnői háttere miatt a gyerekek nagyon élvezik a hangját. Nagyszerű énekesnő. A zene tehát fontos dolog a kapcsolatunkban. Szóval talán, tudod, a jövőben csinálhatnánk egy összhangban játszó zenekart és szórakozhatnánk egy kicsit.
Hogyan jött össze az Arcane szerep? Előtte is nagy rajongója voltál a League-nak?
Természetesen. Persze, persze. Oké, de az a helyzet, hogy én egy Valorant fickó vagyok. De mégis, a Riot Games egy legendás cég és úttörő. Felhívtak, és olyan volt, hogy tudod, az Imagine Dragons, Pusha T szerepel a soundtrackben, és én csak arra gondoltam, hogy szeretnék ennek az álomcsapatnak a része lenni. Christian Linke nagyon komolyan veszi a kultúrát és a zenét. Az egész csapat sok gondot fordít rá. Tudod, az összes részletre. Ez nagy megtiszteltetés volt. A folyamat nem volt könnyű, mert a világjárvány miatt nem tudtam utazni, így az egészet távolról csináltuk, de tudod, nagyon megható volt látni, ahogy a vázlatokból összeállt az egész. Még ha nem is volt kiszínezve, a történet nagyon-nagyon erős volt. Aztán, különösen, amikor megnéztem az egész sorozatot, és miután a karakterem előjött, elérzékenyültem. Ez egy nagyszerű történet. Megtiszteltetés, hogy részese lehetek. Együttműködtem a PVRIS-szel. Nagyszerű énekesnő, és szeretem a szövegeit. A "Snakes" című dal, amit közösen készítettünk, tulajdonképpen a mostani fellépésünk nyitódala.
Nagyon tisztelem a francia Fortiche animációs stúdió kreativitását és őszinteségét is. Ők készítették a sorozat animációját, és a csapat már egy ideje együtt dolgozik. Vicces volt, mert a Fortiche néhány tagja rajong a munkámért, ezért egy távkapcsolati találkozón Christian megkért, hogy lepjem meg őket. Csak úgy felbukkantam, és nagyon boldogok voltak. Hajnali 2 óra volt Tokióban, de annyira boldog voltam, hogy láthattam őket. Ezek a legjobb alkotók, és ezt bizonyítja, hogy ilyen sokáig az első helyen áll a Netflixen. Őrületes élmény volt.
Van valami közelgő újdonság, amit meg tudsz osztani a rajongóiddal, amin a turné után dolgozni fogsz? Esetleg több színészkedés?
Ez a 20. évforduló, ezért egy anime dalokat feldolgozó albumot fogunk kiadni. Lehetnek dalok a Narutóból, a City Hunterből, az Evangelionból... és persze még több zene fog megjelenni. Lesz egy másik japán film is, amelyet a világjárvány idején forgattunk, és jövő év januárjában kerül bemutatásra. Nem tudom. Olyan sokáig csináltam szólókarriert, hogy talán jó lenne egy zenekart vagy valamit létrehozni. Én gitároznék. Szeretek énekelni, de a gyökereimet a gitár jelenti. Szóval olyan lenne, mintha csak gitároznék, anélkül, hogy a szövegen gondolkodnék. Ez az igazi boldogság. Szóval lehet, hogy a jövőben jó lenne egy zenekart vagy valami hasonlót csinálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése