A mai termés a vonatról...

A késő délutáni órákban három fiatalember lépett be a Szent Ágnes kórház ajtaján. Egyenesen a nővérpult irányába tartottak. Szemmel láthatóan idegesek voltak.- Elnézést, Katya Markovot keressük, nemrég hozták be.
- Önök családtagok? - kérdezte a pult mögött helyet foglaló nő.
- A barátai vagyunk. - felelt neki az elől álló magas, világos hajú fiú.
- Sajnálom, csak családtagoknak adhatunk ki információt.
- Az Isten szerelmére! - csapott az öklével a pultra.
- Bryan, nyugodj meg így nem jutunk semmire. - csitította a barátja.
A harmadik fiú lépett a pulthoz, a másik kettő hátrébb állt.
- Hölgyem, kérem tegyen kivételt... Nagyon sokat jelentene nekünk, a barátom már így is rettenetesen aggódik.
A fiúnak meglepően kisfiús kisugárzásával végül sikerült meggyőznie a nőt. A lány a sürgősségin van, de hamarosan felviszik az egyik első emeleti kórterembe. Felmentek az elsőre és megálltak a betegszállító lift közelében. Néma csöndben álltak ott, de a feszültséget tapintani lehetett közöttük. A mindig nyugodt Bryan idegesen ropogtatta az ujjait, Thomas egyfolytában csak az óráját nézegette, hátha gyorsabban telik majd az idő, míg Jensen komor tekintettel fürkészte a liftajtót. Egyszer csak felvillant az egyik hívógomb.
- Srácok! - bökött a lift felé Jensen - Jön valaki.
Mindhármójuk tekintete az ajtó résén át kiszűrődő fénypászmára szegeződött. Egy kórházi ágyat toltak ki, a két végén egy ápolóval és egy civil ruhás nővel, mellette pedig egy orvossal. Katyát hozták.
- Doktor, hogy van? - támadták le egyszerre.
- Egy kis türelmet kérek uraim! - felelt higgadtan az orvos - Margaret kérlek, beszélnél velük? - fordult a nőhöz.
- Persze.
Bryan szinte azonnal megismerte a hangját, vele beszélt korábban telefonon.
- Nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj, a legjobb kezekben van.
- Maga volt az a telefonban, ugye? - tette fel a kérdést.
- Igen. - bólintott a nő - A barátai vagytok?