Boku wa ANDROID

A dal még mindig a régi, vagyis annyira nem, még alig egy hete foglalkozom a DADAROMA - Boku wa ANDROID c. dalával... Meglepő gyorsasággal a mai délután elérkeztem a fordításhoz. Itt-ott már olvastam pár sort a dallal kapcsolatban, így meg volt a "hangulatvonal" amit fel kellett vennem.

Háááát, hogy mégis milyen a szöveg? Hogy őszinte legyek egy nagyon frankó társadalomkritika fogalmazódik meg benne. A mai kor emberei olyanok, akár az androidok: Azonnal válaszolnak, nem éreznek semmit, nem félnek egyedül lenni, nincsenek emlékeik, az álmaik eltűntek... Kicsit félelmetes, ha belegondolunk, mert lassan tényleg ide jutunk... Meg sem álmodtam volna, hogy egy ennyire elgondolkodtató és őszintén szólva számomra depressziós hangvételű dalba botlok bele, de hát most ez jutott... 

Összességében, ha lehet mondani a dal szép, részemről mély érzelmeket kiváltó, ami talán pont az egyszerűségének tudható be. Ami az angol nyelvű részeket illeti, nekem az annyira nem jön be, mármint nem az ordítós-hörgős mivolta miatt, csak szimplán valahogy nem érzem ide illőnek, megtöri a dal hallgatása közben kialakulóban lévő melankolikus hangulatom... Ne, de a zeneszerző sem én voltam, szóval ismételten is csak ez van, na.