Esti filmezés

Az este audio player ügybeni félsikeremen "fellelkesedve" (majdnem szétvertem a gépet) elkezdtem este filmezni. Nem gondoltam volna, hogy sikerül így és ennyire mellényúlnom. Quentin Tarantino filmeket választottam, kettőt is. Eddig csak jót hallottam a Tarantino filmekről, egyik ismerősöm nagyon dicsérte őket. Gondoltam nem fogok nagyot bukni vele...
Első számú választottam az Alkonyattól Pirkadatig volt. OK, tudtam, hogy vámpíros film, meg van benne valami rablás is, de úgy többet nem. Az eleje egészen jó volt, ott szimplán csak a rablásból menekülő két ürgét néztem. Úgy valamikor a harmadik harmadban esett be a "vámpíros" rész. Na hát az vette el az egésznek a színvonalát. Nem tudom így hirtelen, hogy mikori a film, de nem is a kinézettel volt a bajom. Annyira hirtelen és gagyin lett beleszőve a sztoriba, hogy eléggé hülyén vette ki magát. Na de ezt végig is néztem, nem volt vele különösebb nagy bajom.
Második eresztésben nekikezdtem a Sin City-nek. Ezt már nem bírtam végignézni még én sem. Lehet azért mert erősen érezne benne a képregény vonala, az amcsi comics-okat meg abszolute nem szeretem. Bár néztem már képregény adaptációt (Hellboy) ami viszont kifejezetten tetszett. Valahogy a sztori sem egy nagy valami, kb negyven percig bírtam... Mickey Rourke itt is gyönyörűen fest, de legalább nem is tagadja. Viszont az, hogy egy ilyen fasza csávónak beállított karakter egyfolytában egy kurva miatt nyávogjon (ezt nem bírtam tovább nézni) az már azért kicsit sok volt nekem.. Igazából nem bilincselt le a történet eléggé unalmas, mondhatni sablonos volt. Mellesleg OK, hogy fekete-fehér-vörös -re tervezték, lehet nálam volt a bibi, de néhol más színek is becsúsztak... Biztos sok ff filmet néztem gyerekkoromban, egy ideje más azt is színesnek látom XD