Pillanatnyi agymenés
- Csak vedd be ezt a pirulát! Vedd be és minden jobb lesz, életben maradsz, nem fogsz megőrülni! - mondta a doktor."Nem, nem, nem, és ezt nem akarom" tiltakoztam legbelül. A nővérek körbeálltak, leszorítottak a kerekesszékbe. A fehér köpenyes orvos lehajolt hozzám, kezében a gyógyszerrel.
- Mire vársz, vedd be! - mosolygott.
- SOHA!!! - ordítottam az arcába - Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem azt ami vagyok!
Kezek fogtak le, miközben szabadulni próbáltam, rángattam őket, de nem eresztettek... Egyetlen hatalmas szörnnyé olvadt a szememben a fehér ruhás nők csapata, egy olyan szörnnyé, amit le kell győznöm, különben.... Különben megszűnök létezni, nem leszek más csak egy újabb köpenyes beteg, egy ismeretlen arc a tömegben. "Harcolj, küzdj, győzd le őket!" biztattam magam.
- Mire vársz, vedd be! - mosolygott.
- SOHA!!! - ordítottam az arcába - Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem azt ami vagyok!
Kezek fogtak le, miközben szabadulni próbáltam, rángattam őket, de nem eresztettek... Egyetlen hatalmas szörnnyé olvadt a szememben a fehér ruhás nők csapata, egy olyan szörnnyé, amit le kell győznöm, különben.... Különben megszűnök létezni, nem leszek más csak egy újabb köpenyes beteg, egy ismeretlen arc a tömegben. "Harcolj, küzdj, győzd le őket!" biztattam magam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése