Életérzés

Ma is úton voltam, mint ahogy úton szoktam lenni néha. Még odahaza úgy határoztam, hogy az Emilie válogatásomat fogom hallgatni út közben, de sajnos nem jutottam a végére. Úgy talán a harmadik szám volt az aminél leragadtam. Onnantól kezdve csak az szólt, nem is tudom miért. I know it's over... szép dal, megvan a live felvételnek a maga hangulata. De annyira nem is a dallamra, hanem inkább a szövegre figyeltem ezúttal. Nem szokásom, de egész úton énekelgettem magamban. Valahogy messziről nézve, mintha magamat látnám miközben hallgatom. Furcsa egy érzés, de nehéz megfogalmazni. Csendben töprengtem és mormoltam magamban elmélyülten a szöveget. Sok-sok igazság, rengeteg érzés, temérdek dolog van benne ami töprengésre késztet. Olyan hogy is fogalmazzam szépen.... ahogy a gimnáziumi ircikönyvben is írták rezignált mélabú sugárzik a  dalból. Egy darabig magával is ragadott, de a villamoson menet mikor már "ezredjére" meg egy jól ismert mondat jutott az eszembe: We're all different and special. Ez is szép és igaz is, sőt mi több erőt ad az élethez. Ebbe jobban belegondolva mosoly ült ki az arcomra és boldogan gondoltam arra, hogy nem vagyok egy az ezerből, én is különleges vagyok, mint ahogy mindenki más. Jó ez kicsit furin meg egoistán hangzik, de ezek a gondolatok jártak a fejemben...