"Ünnepi" hangulatban
Nem is tudom, hogy mi van már velem megint. Mondjuk azt, hogy most van az "egyszer fent, egyszer lent"-ből a lent, vagyis inkább a nagyon lent.Mostanság alig beszélek bárkivel is, pedig igenis hatalmas igényem lenne egy nagy és mélyenszántó csevejre. Kicsikét azt hiszem megint magam alatt vagyok... ahogy közelegnek az ünnepek (megjegyzem, megint úgy kell majd rám szólni a ténynapon, hogy hé hát karácsony van) úgy kezdek inkább elmélyedni a saját lelkem bugyraiban. Nem valami felemelő egy dolog, be kell hogy valljam. Első lépéskét az "ünnepi készülődésben" úgy másfél napnyi talán enyhe depressziónak nevezhető valami után tegnap óta hivatalosan is antiszociális hangulatban vagyok. Hip-hip-hurrá! Azt hiszem idén is én leszek a hivatalos ünneprontó a csilivili családi karácsonyi partyn... A megjelenés sajna kötelező, nem lesz kibúvó :( Na de mindegy, majd túlélem. Addig is csendben emésztem magam...
Igazából fogalmam sincs, hogy mi kéne ahhoz, hogy kizökkenjek ebből. Jó-jó, jöhettek most a közhelyekkel, hogy menj el valahova a haverokkal, fogj egy pasit stb., de valahogy még a hideg is kiráz tőle. Egyszerűen egyikhez sem érzek affinitást magamban, inkább kuporgok idebenn a sötét kis sarkomban a Picur névre hallgató informatikai csődtömegemmel. Nem valami biztató, de beleillik a pillanatnyi antiszoc életvitelembe. Talán még jobb is így, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom 100%-ig a magam ura lehetek. Azért megvan ennek a jó oldala is... meg a rossz is :( Őszintén meg kell, hogy mondjam, az estéket elég túlélnem ép ésszel mostanság. Az a baj, hogy olyankor már nem igazán tudok mit csinálni, mert ugye az életkedv az zéró, olyankor a munkakedv is pang. Ha nem tudom lekötni magam, akkor meg sajnálatos módon ráérek gondolkodni, ami csak még beljebb vet a sötétség bugyraiban.
Talán most is azért írok itt ilyen hosszan, hogy addig se foglalkozzak semmi mással. Remélem azért annyira nem unjátok, ha igen, az sem baj, csak légyszi akkor inkább ne mondjatok semmit. Az mindenkinek jobb lesz. De ha kicsit pátyolgattok, azért hálás tudok majd lenni. Kicsit megint az a tipikus szarik rám a világ és nem szeretnek, nem is kellek senkinek nevű kimondhatatlan érzésben leledzem... Nem jó ez, tudom, nagyon nem...
Írni is szerettem volna, sőt írtam is, de háááát, nem is tudom... Jobbára mér csak saját szórakoztatásra megy a dolog, és kezd egyre kevésbé szórakoztatni. Valahogy nem látom értelmét a dolognak. Fel kéne hagyni vele, vagy nem is tudom, szünetelni picit, megszelektálni a gondolataimat. Azt hiszem ezt a jövőre bízom, addig is próbálok nem megzakkanni.
UI.: köszi a figyelmet és a türelmet azoknak akik végigolvasták ezt az egészet :)
Igazából fogalmam sincs, hogy mi kéne ahhoz, hogy kizökkenjek ebből. Jó-jó, jöhettek most a közhelyekkel, hogy menj el valahova a haverokkal, fogj egy pasit stb., de valahogy még a hideg is kiráz tőle. Egyszerűen egyikhez sem érzek affinitást magamban, inkább kuporgok idebenn a sötét kis sarkomban a Picur névre hallgató informatikai csődtömegemmel. Nem valami biztató, de beleillik a pillanatnyi antiszoc életvitelembe. Talán még jobb is így, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom 100%-ig a magam ura lehetek. Azért megvan ennek a jó oldala is... meg a rossz is :( Őszintén meg kell, hogy mondjam, az estéket elég túlélnem ép ésszel mostanság. Az a baj, hogy olyankor már nem igazán tudok mit csinálni, mert ugye az életkedv az zéró, olyankor a munkakedv is pang. Ha nem tudom lekötni magam, akkor meg sajnálatos módon ráérek gondolkodni, ami csak még beljebb vet a sötétség bugyraiban.
Talán most is azért írok itt ilyen hosszan, hogy addig se foglalkozzak semmi mással. Remélem azért annyira nem unjátok, ha igen, az sem baj, csak légyszi akkor inkább ne mondjatok semmit. Az mindenkinek jobb lesz. De ha kicsit pátyolgattok, azért hálás tudok majd lenni. Kicsit megint az a tipikus szarik rám a világ és nem szeretnek, nem is kellek senkinek nevű kimondhatatlan érzésben leledzem... Nem jó ez, tudom, nagyon nem...
Írni is szerettem volna, sőt írtam is, de háááát, nem is tudom... Jobbára mér csak saját szórakoztatásra megy a dolog, és kezd egyre kevésbé szórakoztatni. Valahogy nem látom értelmét a dolognak. Fel kéne hagyni vele, vagy nem is tudom, szünetelni picit, megszelektálni a gondolataimat. Azt hiszem ezt a jövőre bízom, addig is próbálok nem megzakkanni.
UI.: köszi a figyelmet és a türelmet azoknak akik végigolvasták ezt az egészet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése