Sweet dreams...
Egy fiktív világ egy másik alternatívája... Még álomnak is érdekes, nem tudom hogyan sikeredett, de ez van. Mindenesetre érdekes volt.
Az épület hatalmas parkszerű udvarán futott kinn egy lány. Minden egyes nap kijárt, ez volt az új hobbija. Ő volt az intézmény eddigi legnagyobb sikere. Mikor bekerült, nem lehetett kiengedni a szobájából sem, mert minden ok nélkül agresszíven viselkedett a többi fogvatartottal. Nem számított neki, hogy ki áll éppen előtte, elszánt dühvel esett neki a tőle sokkal erősebb elítélteknek is. De ez már majdnem egy éve történt. Azóta már több pszichiáter is kezelte, rendszeres kontroll alatt áll és gyógyszeres kezelésben is részesül. Mindemellett még így is érdekes eset, ugyanis hiába tudták kezelni az állapotát a probléma gyökerére mind a mai napig nem jöttek rá az orvosok. Ahogy odakinn futott, az egyik ápoló megállította, aminek nem igazán örült. Be kellett mennie az épületbe, ugyanis van itt néhány ember, akik beszélni szeretne vele. A lány engedelmesen bement és lekuporodott a földszinten, egyenesen a liftajtóval szemben. Körülötte nyüzsgött a többi páciens és az ápolók, de ő ügyet sem vetett rájuk, csak némán meredt maga elé. Perceken belül két fehér köpenyes alak jelent meg a liftben, egy férfi és egy nő. Egyre csak nézte őket, de nem mozdult. Végül az egyik orvos kíséretében odaléptek hozzá. Bemutatta neki őket, de a lány nem igazán figyel arra amit mond. Végül hármasban hagyta őket. Kérdéseket tettek fel neki, de ő igazából egyre sem figyelt oda, csak üres tekintettel adta a megszokott válaszait, mígnem a nő váratlanul megkérdezte:
- Miért tetted?
A lány felkapta a fejét a kérdésre, az elméjében emlékképek jelentek meg. A húgát látta maga előtt. Sosem beszélt róla itt még senkinek. Érezte, ahogy az eddigi higgadtsága kezd alább hagyni, de próbált úrrá lenni a benn feltörni készülő dühön.
- Maguknak ehhez semmi köze! - mondta felháborodottan.
A nő ekkor a lány karját kezdte nézni, még mindig látszottak rajta drogos múltjának nyomai.
- Mi az, még mindig lövöd magad? - hallotta a lány a kérdést visszhangozni a fejében.
Az épület hatalmas parkszerű udvarán futott kinn egy lány. Minden egyes nap kijárt, ez volt az új hobbija. Ő volt az intézmény eddigi legnagyobb sikere. Mikor bekerült, nem lehetett kiengedni a szobájából sem, mert minden ok nélkül agresszíven viselkedett a többi fogvatartottal. Nem számított neki, hogy ki áll éppen előtte, elszánt dühvel esett neki a tőle sokkal erősebb elítélteknek is. De ez már majdnem egy éve történt. Azóta már több pszichiáter is kezelte, rendszeres kontroll alatt áll és gyógyszeres kezelésben is részesül. Mindemellett még így is érdekes eset, ugyanis hiába tudták kezelni az állapotát a probléma gyökerére mind a mai napig nem jöttek rá az orvosok. Ahogy odakinn futott, az egyik ápoló megállította, aminek nem igazán örült. Be kellett mennie az épületbe, ugyanis van itt néhány ember, akik beszélni szeretne vele. A lány engedelmesen bement és lekuporodott a földszinten, egyenesen a liftajtóval szemben. Körülötte nyüzsgött a többi páciens és az ápolók, de ő ügyet sem vetett rájuk, csak némán meredt maga elé. Perceken belül két fehér köpenyes alak jelent meg a liftben, egy férfi és egy nő. Egyre csak nézte őket, de nem mozdult. Végül az egyik orvos kíséretében odaléptek hozzá. Bemutatta neki őket, de a lány nem igazán figyel arra amit mond. Végül hármasban hagyta őket. Kérdéseket tettek fel neki, de ő igazából egyre sem figyelt oda, csak üres tekintettel adta a megszokott válaszait, mígnem a nő váratlanul megkérdezte:
- Miért tetted?
A lány felkapta a fejét a kérdésre, az elméjében emlékképek jelentek meg. A húgát látta maga előtt. Sosem beszélt róla itt még senkinek. Érezte, ahogy az eddigi higgadtsága kezd alább hagyni, de próbált úrrá lenni a benn feltörni készülő dühön.
- Maguknak ehhez semmi köze! - mondta felháborodottan.
A nő ekkor a lány karját kezdte nézni, még mindig látszottak rajta drogos múltjának nyomai.
- Mi az, még mindig lövöd magad? - hallotta a lány a kérdést visszhangozni a fejében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése