Tegnap este egy kissé fura gondolat futott át az agyamon:
Érezhet vajon boldogságot az, akinek a szíve kezd kővé válni...?
Jó, nem éppen a legfelemelőbb gondolat, de éppen ez járt a fejemben. Jó kérdés az igaz, de mi lehet rá a válasz? Talán igen, talán nem, annyira nem is tudom. De belegondolva az ember szíve csak a negatív dolgok nyomására válhat kővé. Ha ezt a vonalat próbálom meg követni, akkor arra kell jutnom, hogy esetleg lehetséges lenne. Viszont tény, hogy a negatív dolgok nagyobb hatást gyakorolnak a dermedő szívekre. Ergo, valami extra nagy szeretethullám kell, hogy az illető megérezze. (jaj, már megint olyan filozofikus vagyok) Elgondolkodtató... És vajon mi késztethet arra egy embert, hogy a szíve kővé dermedjen? Kell-e hozzá tényleg valami, vagy csak úgy spontán is beindulhat...? Meg lehet-e törni a jeges páncélt? Létezik-e az az erő, ami lerombolja a kőfalakat??? Hmmm nem is tudom, annyira nem értek az ilyen érzelmi dolgokhoz, viszont érdekes elgondolkodni rajtuk. Az viszont azt hiszem tény, hogy a dermedt szív magányhoz vezet, ami egyenes út az őrülethez és a kiszámíthatatlan hülyeségekhez. Az esetek többségében racionálisan gondolkodva nem tudom megérteni az ilyen embereket, azonban az alkalmak néhány százalékában.... nem is tudom, talán igazat tudnék adni nekik, ami a tetteik magyarázatát illeti. Ez csak a megértésük utáni vágy lenne, szimpátia, vagy mi? Őszintén? Fogalmam sincs. De néha hosszasan gondolkodom ezeken.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése