Hát igen, mint látjátok, még mindig tart az idén olvasott könyveim sora. Volt bőven, igaz-e?😁
Kicsit tovább vittem ezt az ázsiai vonalat és első körben egy meglepően jó két részes sorozatba futottam bele, ami egészen magával ragadott.
Ezt követően a gésa-témánál megragadva haladtam kicsit tovább olvasmányokat keresve. Így jutottam el Mineko Iwasaki A gésák gésája című könyvéhez, ami talán az önéletrajzi jellege miatt elég mély benyomást tett rám. Különösen tetszettek a végén a fotók, bár az olvasóm fekete-fehér volta miatt nem igazán tudtam kiélvezni őket (bár lehet, hogy amúgy sem voltak színesek).
Mivel jó volt az előző könyv, nem tudtam a témát elengedni, próbáltam egy hasonlót keresni. Meg is találtam Kiharu Nakamurától a Kiharu, a Gésa című könyvet. Szintén önéletrajzi, bár ez az előzőhöz képest nekem kicsit hogy is mondjam, hát zavarosabb volt. Összességében nem volt ám rossz, de valahogy nem éreztem az igazinak. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, mert ez a könyv is tükrözi, hogy valójában nem is olyan egyszerű gésának lenni, mint gondolnánk.
Ennek a blokknak a végén még mindig az ázsiai szerzőknél maradva, választottam valamit, ami nagyon is kilóg a sorból: Itó Projekt: </Harmónia> Először azt hittem, hogy valami hiba van a rendszerben, mert mindenféle értelmetlen kódsorokkal volt tele a doksim. Pár percnyi gugli után rájöttem, hogy ez valóban maga a könyv. Kicsit figyelmesebben szemlélve és persze a vonatkozó magyarázatba beleolvasva aztán értelmet nyert az egész. A végére egy egészen különleges, valahol mélyen kicsit félelmetes olvasmány bontakozott ki a kezeim között (valahová Takami Kósun Battle Royale-ja mellé tudnám tenni), amit be kell, hogy valljak nagyon élveztem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése