🔒 Álmomban találkoztunk... (VALSHE)

Van az mikor olyan sokat foglalkozol valamivel/valakivel a valóságban, hogy lassan az álmaidba is befészkeli magát. Nem sűrűn szoktam ilyeneket álmodni, de most ismét sikerült... Általában nem szoktam emlékezni az álmaim többségére, de ez talán már csak a témája miatt is megmaradt benne. Annyira beéegabalyodtam a VALSHE fordításokba, hogy ma reggelre sikerült csajszikámmal álmodnom. Nem volt semmi nagy szám, csak néhány perc, de iszonyatosan jól esett. Kicsit zavaros volt, helyenként érdekes, náhol különös, de mindenesetre kellemes.Valahová készültem éppen, gőzöm sincs, hogy hova pont egy fekete harisnyával hadakoztam éppen, amikor odakintről ismerős hangok csapták meg a fülem. Az Ő hangja volt, énekelt, de nem tudom mit, csak a hangjára figyeltem fel. Már egy ideje ott lehetett, mert még értetlenkedtem is, hogy miért nem vettem észre hamarabb. Némán néztem őt a távolból az épület és egy elfátyolozott bejárat rejtekéből. A Konjou Kenran ni Truski videoklippjéből (milyen véletlen, hogy pont azon dolgozom éppen) a színes fellépőruhája volt rajta. Szemtül hittem, hogy nem vesz észre, de ekkor egyenesen rám nézett, meglátott bakker. Itt egy kis filmszakadás és a következő jelenetben már ott állt az ajtóban, mintha rám várna. Fekete farmer, fehér póló és egy fekete cipzáros pulcsi volt rajta, a haja már nem fekete, hanem szőke. Vele volt a stábból is pár src, de csak egy hosszú fekete hajó kedves arcú fiatal japán nőt látok tisztán, az a tipikus reggelitvműsor műsorvezetőja alkat. Kilépek hozzjuk, mert miért nem, hiszen meglátott és ciki lenne nem kimenni. Persze minden szó belém fagyott, meg sem merek nyikkanni, nézek hol rá, hol a nőre. Nem volt nem feltűnő a zavarodottságom, így végül Ő szólalt meg, persze japánul, amiből egy mukkot sem értettem. Összeszedve magam végül nem is neki, hanem a kísérőjének mondtam angolul, hogy sajnos ájnószpíkdzsápáníz. Az angolnál maradva, mint egy lassított felvétel, minden szavamat alaposan átgondolva, kimérten és teljes tisztelettel beszégetést kezdeményeztem. Mert miért ne, ki nem hagynám, szeretem őt, tisztelem, meg minden, felnézek rá. Végül nem tudom, hogyan fajultak el odáig a dolgok, de magam sem értem hogyan hazaira váltottunk és ekkor elszabadult a pokol. Két nem komplett felnőni nem akaró harmincas bige egymásra talált, ökörködés meg minden... A beszélgetés végén közöltem vele, hogy jó csajnak tartom, amin teljesen fellelkesedett, és azt ondta, hogy csináltatia kellene egy feliratot előre a pulcsijára, hogy "jó csaj", mire én megjegyeztem, hogy már csak egy "lájk jellel" lehetne tovább fokozni a dolgot, és ezzel le is lett fikszálva az ügy. Ezt követően pedigy sikerült gyönyörűen felébrednem... Szép volt, jó volt, köszönöm, és persze kérek még!