Nosztalgia takarítással egybekötve

A mai napon Sanyi, a PII-es asztali számítógép hivatalosan is leköltözött a garázsba. Fájó szívvel ugyan, de méretes helyfoglalása miatt meg kellett válnunk a társaságától, jelenleg új szerető gazdáját keresi :) Egyszóval nagytakarítást tartottunk idehaza. Nem mellesleg Sanyi ólkáját, alias az egykori számítógépasztalt is kipakoltam. Telis-tele volt mindenféle ezeregyéves dolgommal. A papírjaim zöme most bedossziézva átkerült az én szekrényembe. Hurrá, már megint nem férek el, de nem volt szívem mindentől megválni. Így is azzal indítottam, hogy a felmosóvödröt kibéleltem egy jókora kukás zsákkal és végül tele is tömtem. Eközben találtam rá régi gimnzaista rajzóráim retteneteire. Tényleg nem tudtam valami jól rajzolni, de a lelkesedés és a befektetett energia mindent pótolt... Hihetetlen, de volt amire még ötöst is kaptam XD Ááááá el sem hiszem, hogy ezeket én követtem el valamikor. Mondjuk jólesett nosztalgiázni velük. Volt amelyikre már tényleg nem is emlékeztem, mások viszont kellemes emlékeket idéztek fel a klubdélután-szerű órákról. Végezetül viszont sajna ezek is a vödörben landoltak, gondolván, hogy minek is tartogatom én őket...Azért lőttem egy-két képet emlékbe, íme:

 

Teljesen hihetetlen, de láttam és ötös... Pedig hogy utáltam az ilyeneket csinálni!  

Az ilyenekkel is csak a tanár járt jól, zéró befektetés /2 szeg 1 rongy/, az osztály meg elvolt 2 órán át... RÉMES

   

Na ez az amit a lelkesedésről és a befektetett energiáról mondtam... Szépen kiméricskélni mindent, aztán gondosan behúzni és minimálisan színezni. Részemről zéró meló volt, csak pepecselős/szeretem az ilyen/, a tanárnő viszont díjazta. Tiszta absztrakt...  

A kagyló rajzolás az tényleg nem ment, de azért a pepecselés miatt értékelték ezt is...  

Pirtrérajzolás... Na ez volt az a pillanat amikor már én is majdnem elhittem, hogy valóban tudok rajzolni... Na jó azért csak nem egy pont-pont-vesszőcske XD