A Régimódi történet főszereplője (bár a regény három kulcsfontosságú és számos epizódfigura portréját is árnyaltan rajzolja meg) az írónő édesanyja, Jablonczay Lenke varázslatos alakját az Ókút már felvillantotta, de ami ott kiteljesedést ígérő vázlat volt csupán, itt teljes színpompájában kibomlik. Szabó Magda - felhasználva a régi családi dokumentumokat, nagyapák, dédnagyanyák naplórészleteit, hivatalos iratok beszédes szövegét és nem utolsósorban gyermekkori emlékeit életre kelti a múltat, regényhőssé avatja édesanyját. A kivételes zenei tehetséggel rendelkező, költői mesélő kedvű és életszemléletű, gyönyörű Jablonczay lány valóban regénybe illő figura, csakúgy, mint a családi tabló többi szereplője: az anya, "a Sárrét tündére", a szerencsétlen sorsú Gacsáry Emma és férje, a kártyás, bohém Jablonczay Kálmán, akiknek tragikus életsorsa, szerencsétlen jelleme döntő befolyással volt lányuk életére. Jelentős szerep jut a nagymamának, a keményszívű Rickl Máriának, aki Kislenkét felnevelte. Az írónő rendkívüli éleslátással és legalább annyi szeretettel rajzolja meg regénye (és édesanyja élete) szereplőinek alakját - sorsuk egyetlen döntő mozzanatát sem hagyva figyelmen kívül, hogy személyiségük, döntéseik lényegi magyarázatát meglelje. Ha az olvasót helyenként fárasztja is a mű adatszerű zsúfoltsága, bőven kárpótolják az olyan részletek, amelyek függetlenül a kortól és szokásoktól, kimondatlanul is minden időkben érvényes emberi igazságokat fogalmaznak meg - szeretetről és barátságról, az anyaságról és a szerelemről. A regény végül is széles körképpé tágul: egy letűnt világ társadalmát kelti életre plasztikusan, érzékletesen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése